“De jó neked, biztosan sokat utazol!”

De visszatérve: útikönyv írónak lenni azért szintén elég menő szerintem. Leszámítva azt, hogy folyton el kell keserítenem az olvasókat, akik úgy gondolják, útikönyvek írójaként minimum kétszer körbeutaztam már a bolygót és legkevesebb tucatszor bejártam keresztül-kasul Magyarországot. Ez remek lenne, de a valóság pont olyan prózai, mint  a regényírók esetében: a szöveggyáros ilyenkor is leginkább az íróasztalánál ücsörög és a klaviatúrát masszírozza vadul. Az útikönyv szövege ugyanis nem születik meg az utazástól – azaz a szerző leginkább nem a lábát használja, hanem az ujjait – meg a fenekét.

De hogy komolyra fordítsam a szót: szerencsés vagyok, mert az útikönyv íráshoz sokat kell menni, látni, hallani és tapasztalni. A felfedezés és a kaland  folyamatosan ott kell munkáljon benned, akár a gyerekekben. Ha van élvezetes része ennek a tevékenységnek, akkor leginkább ez az. 

Regényíró-agy vs. útikönyvíró agy

A regényíró agya szerintem Excel-táblázat. Kézben kell tudni tartani a szerkezetet, ugyanakkor emlékezni minden apró részletre és szereplőre, s azok minden, már megtörténtté tett, leírt mondatára, cselekedetére, tettére, gondolatára. S miközben folyamatosan csillagtúrákat teszel a magad által kigondolt történetfolyamban, nem szabad eltévesztened a kijáratot sem, vagyis tudnod és látnod kell, hova futtatod ki a végén a cselekményt.

Az útikönyvíró kellemes lehetősége, hogy mindezekkel kevésbé kell törődnie. Helyette sokkal több kutatómunkát végezhet, és olykor nagyobb monotonitástűrésre lesz szüksége.

Ha szeretnél ebbe mélyebben beleásni, és könyvíró technikákat elsajátítani, ha minden vágyad regényt, vagy útikönyvet írni, kattints az Íróiskola menüpontra!